Talaj felület fedésére alkalmas növények. Metszisi igényük kevés, nem érzékenyek a hidegre, és a betegségekre. Egész nyáron hozzák a virágaikat.

Hosszú, egyenes, felfelé álló, erős hajtásaik végén egy (vagy legfeljebb néhány) virág van. Bimbójuk hosszúkás, mivel a középső sziromlevelek hosszúak. Virágaik 10-15 cm átmérőjű, Növekedésük erős, elsősorban felfelé törekvő. Viszonylag nagy távolságokra csoportban, vagy egyesével ültetve is jól mutatnak. Magasságuk 60-120 cm. Ismétlődő virágzású. 

Közös jellemzőjük, hogy hajtásaik végén számos virágot nevelnek csokros elrendezésben. A bokrok mérete széles határokon belül változik, ezért az alacsonyabbakat az ágyások szélére, míg a magasabbakat a kerítés mellé, vagy sövénynek javasolt csoportosan ültetni. Egyedileg inkább más virágokkal kevert ágyásban mutat szépen. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a virágok a nyár folyamán több hullámban teljesen elborítják a bokrokat, ha az elnyílás után még időben visszavágjuk őket.

A nemes rózsafajtát nem közvetlenül a vadalanyba, hanem egy külön megnevelt szárba, törzsbe szemzik 90 cm magasságban. Az így nevelt rózsa mindig a szemünk magasságában hozza gyönyörű virágait. A metszési igényeket a szemezett nemes fajta tulajdonságai szabják meg, de törekednünk kell arra, hogy a korona megtartsa eredeti gömbszeru alakját.

  Magas bokrot képző természetes rózsák tartoznak ide.

Általában ismétlődő virágzásúak. Nevelésükkor figyeljünk arra, hogy ne engedjük a hajtásokat függőlegesen növekedni, mert később azok felkopaszodnak, és virágot csak valahol a magasban, esetleg a tetőn hoznak! A hajtásokat akkor vezetgessük vízszintesen oda-vissza a befuttatandó felületen, amikor már elég erősek ahhoz, hogy ne pattanjanak el, de még nem fásodtak el annyira, hogy ne tudjuk őket hajlítani. Mivel önállóan nem tudnak kapaszkodni, mint pl. a szőlő, ezért támasztékot biztosítanunk kell a számukra, amelyekhez olykor ki is kell kötnünk őket.